11.Fejezet - Oh no..dad.

Reggel komásan, és eléggé sajogó fejjel ébredtem.

Felültem körbenéztem, (fogalmam sincs, hogy miért) és amikor megláttam a még mellettem szuszogó Justint akaratlanul is mosoly húzódott az arcomra.

Nagyon jól esett, hogy itt maradt velem estére, és nem hagyott egyedül. Kár, hogy nincs egy bátyám, de most hogy megismertem Justint úgy érzem, hogy a sors megajándékozott eggyel. 

Vissza borultam a párnáim közé, és teljesen belemerültem a gondolataimba. 

Majd hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap valaki hívott. Gyorsan az éjjeliszekrényre helyezett telefonomért nyúltam, majd felnyitottam a telefont, és a hívásnaplóba mentem. 

-Azt mondja hogy...-motyogtam magamban.

Anya. Állt ott az említett személy neve. Szóval ő hívott. 

Úgy gondoltam, hogy ha már tegnap nem tudtunk beszélni, akkor ma vissza hívom. Kiugrottam az ágyból, és kimentem az ajtón. 

Már hívtam volna Anyát, amikor mozgást hallottam a konyhába. Megfagyott bennem a vér, lehet, hogy Benjamin (mint miután megtudtam a tegnapi "randitársam" nevét). Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Leraktam a telefont a kis komódra, és mivel eléggé kíváncsi típus vagyok, lassan lesétáltam a lépcsőn, majd a nappaliba mentem, ahol nem volt senki.
-Szia Ronnie.-fogtam meg valaki a vállamat, mire én felsikítottam, és az illető felé fordultam.
-Anya?-néztem rá értetlenül.-Szia Anya.-öleltem szorosan magamhoz.
-Szia életem.-puszilt bele a hajamba.
-Te hogy hogy itthon vagy?-toltam el magamtól, majd ismét vissza rántottam.

-Tegnap telefonáltam, hogy ma már reggel itthon leszek, de Justin vette fel, és mondta,hogy már alszol.

-Jaj, de jó, hogy itthon vagy Anya. Nagyon hiányoztál.-engedtem el, majd az alvástól még kómába lévő Justinra pillantottam, aki éppen ebben a pillanatban ért le a lépcsőn. Fedetlen felsőtestére tökéletesen rá lehetett látni, és hogy ne piruljak el, gyorsan elkaptam róla a tekintetem.

  -Jó Reggelt.-köszönt a szemét dörzsölgetve.

-Jó Reggelt Justin. Remélem kényelmes volt a vendégszobában az ágy.-nevetett fel Anya.

A tekintetem gyorsan Justinra kaptam, és kimeresztett szemekkel néztem rá, hátha veszi az adást.

-Ja, Igen az volt.-hablatyolt össze vissza. 

Megráztam nevetve a fejemet, majd elindultam Anya után a konyhába, ám mielőtt beléptem volna Justin elkapta a csuklómat, és vissza húzott.

-Vendégszoba?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, és próbált komoly maradni, de láttam, a szája sarkában a kis mosolyt.

-Ne tőlem kérdezd! Ő találta ki, én nem mondtam semmit.-tettem fel a kezem védekezés képpen, majd bementem a konyhába, és leültem a bárszékekre.

Justin követte a példámat, majd levetette magát a mellettem pihenő székre.

-Kértek narancs levet?-fordult egy pillanatra felénk Anya.

-Igen.-szólaltunk meg egyszerre, majd megkaptuk a narancslevet, és szürcsölgetni kezdtük.

-Ronnie nem a te telefonod csörög?-kérdezte Anya. Abba hagyta, az ivást, majd egy szó nélkül az ajtóhoz léptem, és koncentrálva hallgattam, hogy csörög e vagy sem. 

Amikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg a telefonom csörög, gyorsan felszaladtam az emeletre és a kis komódon hagyott iPhonomért nyúltam.

A kijelzőn Apa neve állt.

Megfagyott bennem a vér, és bár az agyam hiába azt mondta, hogy ne vegyem fel, a szívemre hallgattam. Elhúztam a kis nyilacskát, majd a fülemhez emeltem. 

-Halló?-szóltam bele remegve. Ki tudja, lehet, hogy valami baj történt vele?!

-Hát szia kis csillagom.-és sajnos ismét csalódnom kellett. A nyelve már megint alig pörgött az alkoholtól.

10. Fejezet - Friday 13 or what?

Justin szemszöge

Közelebb hajoltam hozzá, majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Vigyázz a randin te kis majom.-mosolyogtam rá, majd komolyra váltottam a szót.-Bármi van hívj!-emeltem fel a mutatóujjam.
-Oké.-mondta meglepetten. Bólintottam, majd magamhoz húztam, és jó erősen megöleltem.
-Megyek hozok fel valami kaját.-állt fel az ágyról, majd gyorsan lesietett a konyhába.
Hátradőltem az ágyam, a kezemet a tarkómra simítottam, és erős gondolkozásba kezdtem. Érzek valamit ez iránt a lány iránt, de nem kellene.
Először is Scooter miatt,mert biztos kiakadna. A kis egy éjszakás kalandjaimért sem volt oda. Másodszor pedig azért, mert Ronnie biztos nem érez irántam semmit. Gondolkozásomat a telefonom hangja szakította meg. A előkotortam a zsebemből a készüléket, majd anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki hívott felvettem.
-Halló?-szóltam bele.
-Justin hol vagy?-hallottam meg a vonal másik végéről Scooter ideges hangját.
-Egyik barátomnál miért?
-Nem emlékszel? Ma vesszük az első dalt a BELIEVE albumra.-kiabálta el magát.
-Úristen ma van 12.-e?-ugrottam fel.-Mindjárt ott vagyok.-szaladtam le a lépcsőn.
-Siess.-mondta, majd letette a telefont.
-Ronnie.-kiáltottam el magam, majd megláttam előjönni az ajtóból az előbb említett személyt.
-Minden oké?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Persze, csak mennem kell a stúdióba, mert ma vesszük fel az első számot a BELIEVE albumra.-mondtam izgatottan.
-Azt hittem, hogy most nem fogsz dolgozni, hanem csak iskolába jársz-nézett rám értetlenül.
-Én is, de aztán jött az ötlet, hogy ebben az évben megcsináljuk az új albumot, és utána turné.
-Az jó..-mosolyodott el. De ebben a mosolyban valami nem volt az igazi.
-Minden oké?-simítottam meg a kezét.
-Persze.-ölelt meg.-A számokat is most írtad meg?-dünnyögte bele a mellkasomba.
-Igen, amióta az iskolába járok, azóta.-szorítottam magamhoz.-Mennem kell, majd beszélünk. Figyázz a randin, és bármi van hívj.-figyelmeztettem megint.
-Oké bátyus.-kuncogott fel. A megszólítás miatt egy óriási gombóc keletkezett a torkomban. Nyeltem egy nagyon, majd intettem, és kiléptem az ajtón. Beültem a kocsimba, majd az utat a stúdió felé vettem. Amikor oda értem, szerencsére nem volt óriási tömeg, csak egy páran voltak. Most nem lett volna kedvem jó pofizni mindenkivel. Elég most Scoo-ék előtt azt mutatni, hogy minden oké.
-Justin Justin ez a lány a barátnőd?-kérdezte könnyes szemmel az egyik lány.
Egy képe volt, amin én és Ronni vagyunk. Elvettem tőle, és megnéztem. A kép láttán akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
-Nem nem a barátnőm.-adtam vissza neki a képet, és aláírtam a felém tartott papírt.
-Biztos? Akkor singli vagy?-ugrállt mellettem egy másik fan.
-Igen, de most mennek kell sziasztok.-szaladtam gyorsan az integető Scooter felé, majd bementünk a stúdióba.
-Végre, hogy itt vagy.-könnyebbült meg Scoo.
-Jó oké nyugi, már itt vagyok menjünk.-ugrottam egyet, hogy felhúzzam a gatyám, majd elindultam a kibérelt szoba felé.
Bent már ott voltak a fiúk, és Anyáék is.
-Végre, hogy itt vagy.-pattant fel Ryan.
-Nem is késtem sokat.-néztem a falon lévő órára.
-Nem fiam, csak majdnem 1 órát.-állt fel anya, majd egy öleléssel köszöntött.
-De már itt vagyok, szóval kezdhetjük.-siettem be az üvegfal mögé, majd felvettem a fülhallgatót.
-Melyikkel kezdjük?-beszélt Scoo a kis mikrofonba.
-A Fall-nak már megcsináltuk a zenéjét ugye?
-Igen, de kell még némi simítás.
-Nem baj kezdjük azzal.-intettem le, majd vártam, hogy elinduljon a zene.
Úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból, mindent..
Ez a dal pedig erről szól.
Szinte az összes dal Ronnie-ról szól az új albumomból.
Ott van az As Long As You Love Me. Az egyik kedvencem. Mit mondok majd, ha megkérdezi, hogy kikről szól a dal? Jesszus, erre még nem is gondoltam. Majd terelem a témát valahogy..
-Justin el kéne kezdened énekelni.-szólalt meg Scooter ideges hangja a fülhallgatómban.
-Ja bocsi, csak elbambultam.-ráztam meg a fejem, majd újra elindult a zene, én pedig énekelni kezdtem.

Well, let me tell you a story

(Hadd meséljek neked egy történetet)

About a girl and a boy

(Egy fiúról és egy lányról)

He fell in love with his best friend

(A fiú beleszeretett a legjobb barátjába)

When she's around, he feels nothing but joy

(Ha vele van, mindig boldog)

But she was already broken, and it made her blind

(De a lányt megbántották, óvatosabb lett)

But she could never believe that love would ever treat her right

(Azt hitte, soha többé nem lesz szerelme)

Did you know that I loved you or were you not aware?

(Tudtad, hogy szeretlek? Vagy észre sem vetted?)
You're the smile on my face

(Te vagy a mosoly az arcomon)
And ain't going nowhere

(Ami már örökre ott marad)

I'm here to make you happy,

(Azért vagyok itt, hogy boldoggá tegyelek)

 I'm here to see you smile

(Hogy mosolyogni lássalak)

I've been wanting to tell you this for a long while

(Már régóta el akartam mondan)

What's gonna make you fall in love?

(Mi kell ahhoz, hogy újra szerelmes légy?)

I know you got your wall wrapped all the way around your heart

(Tudom, hogy falat húztál a szíved köré)

Don't have to be scared at all, oh, my love

(Nincs mitől félned szerelmem)

But you can't fly unless you let yourself,

(De nem repülhetsz, amíg nem hagyod)

You can't fly unless you let yourself fall

(Nem repülhetsz, amíg nem hagyod, hogy elragadjon a szerelem)

Well, I can tell you're afraid of what this might do

(Látom, hogy tartasz ettől az egésztől)

Cause we got such an amazing friendship and that you don't wanna lose

(Hiszen olyan remek barátság a miénk, s nem akarod, hogy véget érjen)

Well, I don't wanna lose it either

(Én sem akarom, hogy véget érjen)

I don't think I can stay sitting around while you're hurting babe, 

(De nem hiszem, hogy képes vagyok tétlenül nézni, ahogy szenvedsz)

so take my hand

(Szóval fogd meg a kezem)

Well, did you know you're an angel who forgot how to fly?

(Tudtad, hogy olyan vagy, mint egy angyal, aki elfelejtett repülni?)

Did you know that it breaks my heart every time to see you cry

(Tudtad, hogy megszakad a szívem, valahányszor sírni látlak?)

Cause I know that a piece of you's gone

(Mert tudom, hogy ilyenkor meghal a lelked egy darabja)

Every time he done wrong I'm the shoulder you're crying on

(Valahányszor megbántott téged, az én vállamon sírtad ki magad)

And I hope by the time that I'm done with this song that I figure out

(S remélem, mire véget ér ez a dal, rá fogok jönni, hogy…)

If you spread your wings

(De ha kitárod szárnyaid)

You can fly away with me

(Elrepülhetsz velem)

But you can't fly unless you let your... 

(De nem repülhetsz, amíg nem hagyod)

let yourself fall

(Nem repülhetsz, amíg nem hagyod, hogy elragadjon a szerelem)

Őszintén megmondom nagyon esett kiénekelni magamból a érzéseimet. Már régóta vártam, hogy kezdődjön az új lemez felvétele, és kiadjam magamból azt ami a szívemet nyomja.

-Justin nagyon jó volt.-mondta büszkén Scooter, majd intett, hogy menjek ki.

-Jó lett.-pacsizott le velem Ryan.

-Köszi haver.

-Ügyes vagy Justin, jó lett nagyon.-ölelt meg Anya.-Majd beszélni szeretnék veled.-nézett mélyen a szemembe, majd kiment.

Tudtam,hogy miről akar beszélni. És szerintem a válaszomon sem fog meglepődni.

-Menj beszélj édesanyáddal.-ütögette meg a vállam Scooter, majd leült a keverőpult elé, és a dalt hallgatta.

-Itt vagyok.-zártam be magam után az ajtót.

-Justin..Ez a dal kiről szól?-nézett rám jelentőségteljes pillantással.

-Senkiről.-dugtam zsebre a kezem.

-Idefigyelj kisfiam, ha Scooternek nem legalább nekem mond el. Tudod jól, hogy a sajtótájékoztatókon megfogják kérdezni. És azt is tudod jól, hogy nem mondhatod azt, hogy senkiről. Mert akkor az összes újság címlapján ez a dal fog állni azzal a felirattal, hogy "Justin Bieber titkolózik egy szerelmes dallal kapcsolatba. Vajon újra megtalálta a szerelem?" vagy bármi ilyesmi.-nézett a szemembe.-És még azért, mert az Édesanyád vagyok.-villantott felém egy szomorú mosolyt. Igaza van...

-A dal...Ronnieról szól.-hajtottam le a fejem, majd a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni.

-Értem..-bólintott egyet, majd ölelésre invitált, amit szívesen el is fogadtam.

-Tudod milyen jó volt kiénekelni magamból az érzéseim?!-suttogtam.

-Elhiszem kincsem.-nyomott egy puszit az arcomra.-Szeretlek.-mosolygott rám.

-Én is szeretlek Anya.-öleltem megint meg, majd visszamentünk a többiekhez.

Ronnie szemszöge

Péntek 13 van, vagy csak nekem van ma teljesen balszerencsés napom?

Nem elég, hogy megtudtam, hogy a legjobb barátom, szinte már a bátyám el fog menni, ha elvégeztük ezt az évet, még ez a fiú is felültetett.  Még ha nem jött el volna, az is jobb lett volna.

De milyen dolog már az, hogy az első "randin" meg akar dönteni?

Még jó, hogy eltudtam szabadulni onnan, különben megerőszakolt volna.

Justin nem akartam hívni, hiszen ő most dolgozik, én pedig nem fogom a hülyeségemmel zaklatni.

De fájt. És a legrosszabb, hogy nem mondhatom el senkinek, mert ahogy ő mondta.

"Rendben most elengedlek, de utána megkereslek, és erről ha bárkinek is szólt. A kis videó az interneten fog landolni." Igen, felvette az egészet. Felvette, ahogy leöltöztet bugyiba, és kínoz. Majd elenged.

Félek. Nagyon félek. Ráadásul egyedül is vagyok. 

Minden ajtót, ablakot bezártam,  nehogy be tudjon akárki is jutni.

Figyelemelterelés képen úgy döntöttem, hogy berakok valami CD-t, és azt nézem. De nem nagyon ment. A könnycseppek folyamatosan csak potyogtam a szememből. Nem tudtam őket megállítani. 

Belefúrtam a fejem a párába, és úgy konkrétan bőgtem tovább.

Fél óra elteltével is csak sírtam, majd hirtelen megszólalt a csengő. Megijedtem, és összerezzentem, majd óvatosan lebotorkáltam az ablakhoz, hogy megnézzem, hogy ki csengetett.

Megkönnyebbülés öntötte el a szívem, amikor megláttam a citromsárga Lamborghinit a kapunk előtt.

Megkerestem a kis távirányítót, majd megnyomtam a gombot.

A kapu nyitódott, a kocsi pedig egyre beljebb jött. Miután leparkolt én visszazártam a kaput, és gyorsan megtöröltem az arcom egy zsepibe, hátha segít valamit. 

Az ajtón kopogtak, és pedig félénken kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam a fülig mosolygós Justinnal.

-Szia Ronnie.-köszönt boldogan, majd amint meglátta (valószínűleg) a kisírt szemem lehervadt a mosoly az arcáról.

-Minden oké?-jött beljebb.-Te sírtál?-feszültek meg a izmai, majd lecsordult egy újabb könnycsepp az arcomon.

-Jézusom, gyere ide.-ölelt szorosan magához.-Mit csinált veled az az állat?-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Bementünk a nappaliba, és leültünk egymás mellé, majd Justin ismét feltette az előző kérdését.

-Szóval?-fúrta ideges tekintetét az enyémbe.

-Semmit, csak...nem sikerült ennyi -hazudtam neki valamit, majd hirtelen csengettek. Összerezzentem, majd félve az ajtó felé pillantottam. Szinte már remegve megindultam az ablak felé, majd óvatosan kikukkantottam. Amint megláttam a postást kifújtam a levegőt, és gondolván, hogy a levelet majd beteszi a postaládába, nem nyitottam ki a kaput.

-Ugye te sem gondoltad, hogy ezt most elhiszem?-nézett rám Justin felvont szemöldökkel.-Remegsz a félelemtől Ronnie.-nézett rám aggódva.

Lehunytam a szemem, majd nekidőltem a falnak.

-Na jó..Nem ez történt.De nem mondhatom el!-néztem Justinra könnyes szemmel, aki immáron már nem a kanapén ült, hanem előttem állt.

-Miért nem? Csak nem keres meg, ha elmondod.-próbált viccelődni, mire bennem megfagyott a vér. "De pontosan fején találtad a szöget..."gondoltam magamba.

-Ronnie, ha nem mondod meg, akkor nem fogok tudni neked segíteni.-nézett rám könyörögve.-Megígérem, ha elmondod, akkor itt maradok veled, és megvédelek.-fogtam meg a két kezem.

-Rendben..-haraptam ajkamba, majd elmeséltem neki az elejétől a végéig-

-Ezt nem hiszem el.-pattant fel idegesen.-Ha megtalálom kiverem belőle még a szuszt is.-mondta idegesen, majd az ablakhoz ment, és csak bámult mérgesen ki az utcára.

Felálltam, majd mögé lopakodva átöleltem a derekát, sóhajtott egyet, majd megfordult,és viszonozta az ölelésem.

-Itt maradok ma veled jó? Úgy is hétvége van, holnap nincs suli. Kipihenheted magad.- puszilt bele a hajamba. 

Én csak bólintottam, majd lehunytam a szemem. Jól esett, az a tudat, hogy van valaki, aki megvéd, és nem hagyja, hogy bármi bajom essen. 

Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba Justin karjai között. 

Annyit éreztem még, hogy felvisz a szobámba, majd betakar. 

Hallottam, hogy a telefonom csörög, de nem volt már erőm felvenni.

Justin felvette helyettem. Nem kiabáltam nem ordítoztam vele,hogy mit képzel magáról, az az én telefonom. Biztos valaki olyan hívott, akit ő is ismer, és fontos személy.

Visszarakta a telefont az éjjeli szekrényemre, majd besüppedt mellettem az ágy, majd két erős védelmező kart éreztem meg a derekam köré fonódni.

Utolsó erőmet összeszedve összekulcsoltam a kezünket, majd kaptam a vállamra egy hosszú puszit, és végül átléptem az álom világába.

9. Fejezet - Weed

*1 hónappal később*
Lábam meggyógyult, de Anyu még mindig nincs itthon.
Ebben az egy hónapban rengeteg dolog történt velem...Eléggé kihatott rám Anyu hiánya. Eddig ez még sosem volt ilyen , mert ugye megtörténhetett volna már elégszer, de ez mindegy is. Nem éppen a legmegfelelőbb eszközökhöz folyamodtam...
Igen..a droghoz nyúltam, és olyan haverokat szereztem, akiktől ezt mindig betudom szerezni..
Se Justin, se az ikrek, se senki sem tud róla, csak azok a "barátok" akiktől szerzem az anyagot.
Nem tudom miért pont ehhez a módszerhez folyamodtam, lehetett volna valami olyan is, hogy szétvagdosom magam, de ha azt egyszer megbánom, és abba hagyom, akkor eléggé meg fog látszani. Valószínűleg ezért is találtam rá a drogra. Eléggé szükségem lett volna most Anyára, a lábam miatt, meg úgy alapjáraton nincsenek jó napjaim.
Reggelem úgy telt, mint az elmúlt hónapban, hamarabb felkeltem, mint a lányok, és elszívtam egy szálat.
Amikor már a végénél jártam elővettem az eldugott hamutartóm, elnyomtam a csikket, és mivel ilyenkor még mindig van 30 percem, hogy a lányok jöjjenek, elmegyek gyorsan megmosom az arcom, hogy csillapodjak egy picit, és a piros szemeim újra normálisak legyenek.

Ijedten kaptam fel a fejemet, amikor az ajtó csengőjére lettem figyelmes.

Gyorsan bele néztem a tükörbe, és még mindig két vörösen izzó szem tekintett vissza rám, majd hirtelen elszállt előttem egy unikornis, amin felkuncogtam halkan. Elhessegettem őt a kezemmel, majd lehajtott fejjel botorkáltam le a lépcsőn.

Az ablakon észrevétlenül kinéztem, és megláttam Justint, aki ismét megnyomja a csengőt, és vár. 

Mit keres ez itt? Eddig még sosem jött értem, miért pont most?

 Megnyomtam a gombot, hogy kinyitódjon a kapu, majd az ajtóban lehajtott fejjel vártam, hogy beálljon, és ide sétáljon.

- Beálljon. Milyen érdekes szó. Mintha valaki be lenne állva. - kuncogtam fel a gondolatmenetemen, majd megláttam magam előtt még két lábat. 

-Szia!- hallottam meg boldog hangját.

-Szia-köszöntem vissza, majd betereltem. Becsuktam az ajtót, majd a mosókonyha ajtót (ami mögöttünk volt) pásztáztam, amíg lehúzza a cipőjét.

-Minden oké.-próbálta keresni a tekintetem.

-Öhm igen persze.-hajtottam le ismét a fejem, és megláttam a lábujjaimon ugráló unikornist. Késztetést éreztem arra, hogy nevessek rajtuk, és ezt meg is tettem.

-Mi az mi olyan nevetséges?-hajolt le, hogy a szemembe tudjon nézni, de én felemeltem a fejem a plafon felé, és úgy megráztam, ezzel arra utalva, hogy "semmi".

-Miért nem nézel rám?-fogta meg az állam.

Összeszorítottam a szemem, és úgy "néztem rá". Elengedte az állam, majd meg állt előttem. Gondolom én, mert a szemem még nem nyitottam ki.

2 perc után az egyiken kikukucskáltam, és Justinnak hűlt helyét találtam. Gondolom a konyhába van, ezért az utam oda vezetett, de ott nem volt. Vissza mentem a nappaliba, majd a lépcső tetején megtaláltam. Felkukkantott rá, de nem volt jó ötlet. Ilyen mérgesnek még sohasem láttam. Ott állt és csak úgy forrt a dühtől, miközben egy tasakot szorongatott a kezében...

-Ez most komoly Ronnie?-üvöltötte el magát.-Normális vagy? Drogozol? Hogy gondoltad ezt?-futott le a lépcsőn, majd meglobogtatta előttem a fűvel teli zacsit.

Most már ránéztem, hiszen már úgy is tudja..

-Áh szóval ezért nem néztél rám.-fintorodott el.

-Jó tudod mit.-lettem én is ideges.- Elegem van. Nem kell kioktatni, ez az ÉN életem érted? Ki vagy te nekem, hogy kioktass engem? Hm? Anyám biztos nem, mert az 1 hónapja itt hagyott egyedül engem, egy kibicsaklott bokával.-kiabáltam Justinra, aki dülledt szemekkel bámulta a kirohanásom.-Apám meg..-lettem még dühösebb.-nincs.-fintorodtam el, majd éreztem, hogy elfogom magam sírni, de erősnek kell magam mutatnom, szóval ez nem történhet meg.

-Ronnie..-kezdett bele most már óvatosabban, és félelmet, és féltést véltem felfedezni a hangjában.-Ez akkor sem megoldás..És..és itt vagyok én neked.-mondta most már normál hangerővel. Úgy gondoltam, ha ő is vissza váltott, akkor én is normálisan fogok vele beszélni.

-Tudom, hogy nem megoldás, de nyugtat. Egyszerűen szükségem van az Anyámra, de ő nincs itt.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.- és köszönöm, hogy itt vagy nekem, de ez más. Te egy barát vagy. Egy nagyon jó barát. Ő pedig Anya...-suttogtam, és a könnyeim immáron már patakokban folytak.- Nekem most ez kell. Értsd meg. Muszáj.-vettem el tőle a tasakot.- és nem fogod tudni megakadályozni Justin.-sírtam, majd elővettem belőle egy szálat, és meggyújtottam.

Justin nagyot nyelt, majd rám nézett.

-Ha te is.-nyúlt a tasakért, meg a gyújtómért.-Akkor én is.-gyújtott rá, majd mélyen beleszívott a cigibe.

-Ezt neked nem szabad. Nem fogom azt elviselni, hogy miattam tönkre teszed magad. Tökéletes életed van Justin. Ne tedd ezt. Főleg ne értem, egy senkiért.- néztem rá könyörgően, majd ismét rám tört a sírás.

-Te nem vagy egy senki. Ilyen hülyeséget ne is mondj.-ment fel ismét benne a pumpa.- És már mondtam. Ha te is, én is. Fontos vagy nekem Ronnie.-lépett közelebb.-Nagyon.-suttogta, majd magához szorított. Szavai nagyon jól estek, de sajnos nem voltak elegek ahhoz, hogy abba hagyjam. A lelki ismeret  belülről már szétmart, hogy miattam teszi magát tönkre.. De hiába beszélek neki! Meg se hallja.

-Justin. Te vagy a legjobb barátom.-szorítottam magamhoz jó erősen. Erre a válasz csak valami dünnyögés volt, amit nem értettem.

-Tessék?-kérdeztem rá.

-Semmi..Te..te is nekem Ronnie..-ölelt magához, majd vett egy mély levegőt.

-Megyek felöltözök.-toltam el magamtól, majd felsiettem az emeletre, eldugtam a tasakot, majd elvégeztem a feladatom. 

Még volt 10 percünk az ikrek érkezéséig, amíg szerencsére mind a ketten mondhatjuk "kijózanodtunk" majd a nappaliban ülve, beszélgetve vártuk Cassieéket.


Az iskola ennél unalmasabban nem is telhetett volna.
De tényleg, tanulás egész nap, néha néha 5 perc szünet.
Gyorsan sétáltam haza, immáron a lányok nélkül, mert eléggé éhes voltam, meg hát..Igen azért..
Nem figyeltem az útra, és véletlenül belementem valakibe.
Káromkodások közepette feltápászkodtam, és megkerestem a lábhoz tartozó szempárokat is.
-Bocsi, nem figyeltem.-mentegetőzött, egy igen jóképű fiú. Kisfiús arca, mégis férfias alakja, teljesen elvette az eszem. 

Nem tudtam válaszolni sem.
-Se..öhmm semmi baj.-dadogtam össze vissza.
-De szép szemed van.-ezen a hirtelen kijelentésen lehidaltam.
-Öhmm..Kösz.Köszönöm.-pirultam el.
-Kiengesztelés képen nem jönnél el ma velem sétálni?-mosolygott rám édesen.
-Öhm persze.-bólintottam rá erre az elutasíthatatlan kérésre.
-Akkor 17:00-kor ugyan itt találkozunk.-mosolygott rám, majd el indult az ellenkező irányba. 
-Oké szia.-intettem neki, majd én is elindultam haza készülődni.




Haza értem, és olyan sebesen szaladtam fel a szobámba, mint még soha. 
Már a lábam sem fájt. Gyorsan az órára pillantottam, ami 14:01-et mutatott. 4 órám van, oké annyi idő alatt gyorsan meg leszek.
Először is meg kell engednem a vizet, amiben majd tudok egy picit pihenni.
Utána 'áztatom' magam egy kicsit, majd megmosom a hajam.
Beszárítom, és keresek magamnak valami ruhát.
Az első teendőmet már meg is tettem, és beleültem a langyos nyugtató vízbe.
Éppen, hogy elhelyezkedtem, valaki lent a bejárati ajtón csöngetett.
Szitkozódások közepette kimásztam a kádból, magamra tekertem a törülközőt, mivel olyan alapon voltam, hogy nem engedem be a 'zaklatómat. Lesiettem a lépcsőn, (majdnem elestem, de valahogy sikerült a talpamon maradni) és tovább csúszkáltam az ablakhoz. Mikor megláttam a kapuban ácsorgó Justin-t tervemet elvetettem, hogy nem engedem be a 'zaklatóm'.
Kinyitottam bentről a (már megszerelt) kaput, majd megváltam míg Justin beáll a citromsárga (áááh nem, nem feltűnő) kocsijával, és visszazárta.
Gondolkodásomban az ajtón kopogva belépő Justin zavart meg. Rákaptam a fejem, majd megigazítottam a törölközőt magamon.
-Szia. Hát te...?-célzott a törölközőre elpirulva (?)
-Szia, tudod éppen fürödni készülte, és csengettél.-vázoltam fel neki a helyzetet.


Justin szemszöge

Úgy döntöttem, hogy benézet az állítólag egyedül otthon gubbasztó Ronniehoz.
Beültem a kocsimba, és az utamat a házuk felé vettem.
Beálltam a kapun, majd amikor bementem az ajtón elég furcsa kép fogadott.
-Szia. Hát te..?-céloztam a törölközőre.
-Szia, tudod éppen fürödni készültem, és csengettél te.-magyarázta meg, ezt az érdekes szituációt.
-Hát akkor nem is zavarok.-nyúltam a kilincs után.
-Nem zavarsz, gyere nyugodtan, megyek gyorsan letusolok.-fogott rá a csukómra, és felhúzott az emeletre, majd leültetett az ágyra.
-Itt várj.-parancsoltam rám, majd bement a fürdőjébe.
Be kell vallanom, nekem nagyon is tetszett ez a helyzet. Gyönyörű teste van Ronnie-nak..
Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de megkívántam őt.
Miről beszélek?
Melyik pasi nem indul be egy két lábon járó csodára?
Hátradőlve az ágyon folytattam gondolatmenetemet, míg meg nem hallottam Ron hangját a túloldalról. Mármint a fürdőből.
-Justin!-kiáltott.
-Igen?-sétáltam az ajtó elé, hogy jobban halljam.
-Megtennéd, hogy elfordulsz, és nem kukucskálsz?-kérdezte.-Elfelejtettem ruhát behozni.-dugta ki a fejét az ajtón.
-Öhhm. Oké.-vágtam rá hülyén, majd megfordultam, és úgy álltam, hogy azért egy icipicit rálássak az ajtóra, és a gardróbra. Ne izéljetek velem! Pasiból vagyok!!
Kijött az ajtón, így rálátást nyílt az egész testére. Fekete fehérneműben volt, ami iszonyatosan jól állt neki. Alakja gyönyörű volt.
Éreztem, hogy a nadrágom kezd kisebb lenni, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem, és összeszorítottam a szemem.
-Ugye nem kukucskálsz?-kuncogott fel halkan.
-Nem.-nyögtem egy sort, majd nem bírtam tovább, és megint oda kukkantottam. Lenti szekrénybe keresgélt valamit, ezért rálátást nyertem formás fenekére.
Jesszusom..Ez a nő maga a tökéletesség. Valaki segítsen!
-Öhm..Sietnél egy kicsit?-kérdeztem tőle türelmetlenül.
-Igen mindjárt, csak nem találom a felsőm.
-Segítsek?-fordultam VOLNA meg, ha nem szól rám.
-NEM! Kell, már meg van.-szaladt be kecsesen a fürdőbe, és magára zárta az ajtót.
Nyöszörögve oda vonszoltam magam az ágyához, és belefejeltem a takaróba.
-Minden oké?-nevetett fel mögöttem Ron.
-Aha.-beszéltem a takaróba.
-Akkor jó.-kuncogott.-15 óra van, ami azt jelenti, hogy van még 1 és fél órám.-motyogta magába.
-Hova mész?-emeltem fel a fejem, majd felvont szemöldökkel rá néztem.
-ÚÚ Még nem is mondta.-ugrott vigyorogva mellém.-Képzeld el, hogy találkoztam egy eszméletlenül helyes fiúval, és elhívott ma este sétálni.-mesélte izgatottan. Ahogy kimondta azt, hogy elhívta sétálni, undor, és valami savanyú ízt véltem felfedezni a számba, ami egy fintorra késztetett.
-Hát ez nagyon jó.-bólintottam fintorogva.
-Mi az?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ja, semmi, csak eszembe jutott valami.-intettem egyet, majd amíg ő a fiúról ábrándozott, én az arcát tanulmányoztam.
-Justin figyelsz te rám?-lóbálta meg előttem a kezét.
-Ja...persze, csak elbambultam.-nevettem fel kínosan.
-Oké..-hajtotta le a fejét. Kezemmel az álla alá nyúltam, majd felemeltem. Egyre közelebb, és közelebb mentem hozzá. Szívem hevesen kezdett dobogni, majd...

8.Fejezet.-1 month alone

Hát sziasztok!:)
Meggyógyultam! ^^  
Sajnos most egy kisebb résszel tudtam jönni nektek, mert szülinapot ünnepelünk..:)
Remélem nem vagytok ezért mérgesek rám, de majd bepótolom!:)
Hát akkor jó olvasást<3
XOXO Ava                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

Mint kiderült, megzúzódott a bokám. Szerencsére nem tört. De hát akkor sem szép látvány a feldagadt, be lilult testrészem..
Szerencsére nem kell éjszakákat itt töltenem, egy pár kenőccsel, egy szép kis kötéssel, és két mankóval hazaengedtek.
Justin közben írt SMS-t, hogyha vége a sulinak jön át Pattievel. Ugyan ezt megírták a lányok is.
-Segítsek kiszállni?-állította le anya a kocsit.
-Nem kell menni fog.-nyitottam ki az ajtót, és kikászálódtam a kocsiból.
Anya kinyitotta előttem az ajtót, és segített levenni a cipőm.
-Ugye tudod, hogy most nincs magassarkú egy jó ideig?-állt elém felvont szemöldökkel.
-Tudom.-vágtam fájdalmas képet.
-Rendben. Kérsz valamit enni? Csináltam Spagettit.-indult el a konyha felé.
-Igen kérek.-totyogtam utána.
Kiszedett nekem egy jó nagy adagot, és elém rakta.
-Én ezt nem fogom bírni megenni.-túrtam bele a spagettimbe villával.
-Nem baj, akkor majd otthagyod.-rántotta meg Anya mosolyogva a vállát, majd leült mellém ő is enni.
Éppen, hogy belekezdtem volna, csengettek.
-Majd én kinyitom.-pattant fel Anya.
Mosolyogva bólintottam, majd bekaptam egy tésztát.
-Ronnie.-bukkant fel az ajtóban két kedvenc ikrem, majd egy öleléssel köszöntöttek.
-Sziasztok lányok.-viszonoztam az ölelésüket.
-Na? Mit mondott az orvos?-ültek le két oldalamra, és eszelősen csak rám figyeltek.
-Ha abba hagyjátok ezt a bámulást, akkor elmondom.-kuncogtam fel.
-Bocsi.-nevetett fel Cassie.
-Szóval 2 hétig szigorúan feküdnöm lehet csak. Utána már mehetek suliba.-húztam el a számat.
-Mi? Két hét? Az rengeteg idő.-szomorodott el Cassie.
-Nyugi hamar eltellik.-simítottam meg a karját, majd jó erősen megöleltem. Valójában nem tudom mit fogok itthon csinálni egyedül két hétig..Majd nézek Spongebobot, vagy nem tudom..De az biztos, hogy unalmas lesz..
Gondolatmenetemből Anya hangosan csengő telefonja,zavart meg.
-Anya telefon!-kiáltottam el magam, majd megint bekaptam egy falatot.
-Hallom. Jövök.-futott le a lépcsőn, majd be a konyhába.
-Halló?-vette fel a készüléket, és kisétált a helyiségből.
-És mit fogsz 2 hétig egyedül csinálni?-vett elő egy poharat Cassie, és öntött magának innivalót. Itthon érik magukat, és én ennek nagyon örülök, nem szeretem, hogyha egy barátnőm feszeng, és még a wc-re is ki kell kísérnem... A kérdésre válaszolni nem volt időm, mert Anya rontott be a konyhába szomorúan.
-Mi a baj Anya?-kérdeztem azonnal rá.
-Az a gond kincsem, hogy el kell utaznom 1 hónapra New Yorkba.-állt meg mellettem szomorúan. Hangulatom elment, és az étvágyam is, ezért eltoltam magam elől az ennivalót.-Hiába mondtam, hogy nem tudok menni, mert családi probléma van, nem tudtam lemondani, Muszáj ott lennem.-simogatta meg az arcom, majd megölelt.
-És mikor indulsz?-szólaltam meg végül rekedtes hangomon.
-Ma délután 4-órakor van itt értem a taxi.-nézett rám bocsánatkérőn.
-Semmi gond Anya. Megleszek én egyedül.-próbáltam lelket önteni belé, nehogy az egész 1 hónapját lelkiismeret furdalással töltse el.
-Pattinek szólok, hogy majd jöjjön át neked segíteni.-mosolygott végül ő is.
-Oké.-bólintottam.-De most akkor nyomás pakolni, mert a taxi 2 óra múlva itt van.-hessegettem, ülve Anyát.
-Oké,oké megyek.-futott ki mosolyogva a konyhából.
-Lányok, én most megyek segítek Anyának.- fordultam Cassie, és Ella felé.
-Okés csajos, majd jövünk.-öleltem meg. Megfogtam a mankómat, majd elkísértem őket az ajtóig.-
-Akkor majd jövünk, és nyugi nem leszel egyedül, ahogy mondta Anyud Pattie is jön át, meg majd biztos Justin is, és persze mi is.-öleltek meg még egyszer, majd kimentek az ajtón.

Segítettem anyának bepakolni (amennyire csak tudtam), most pedig már itt állunk az ajtóban, és könnyes búcsút veszünk egymástól.Igaz, hogy már sokszor kellett búcsúzkodnunk, és másoknak ez már biztos egy perc alatt menne. De nekem ez sosem ment. Lehet, hogy erősnek mutatom magam, de valójában én is megtudok törni..
-Hiányozni fogsz Anya, majd hívj.-öleltem meg szorosan.
-Te is nekem kincsem, és mindenféleképpen hívlak, de azért majd te is hívj engem.-szorított magához.-Pattievel már beszéltem, sajnos ma nem tud átjönni, mert dolga akadt.-tölt el magától, és a szemembe nézett.-Nagyon szeretlek kincsem, és vigyázz magadra, jövök amint tudok.-szorított ismét magához.
-Én is téged Anya.-hunytam le a szeme, és próbáltam elfojtani a könnyeim.
-Mennem kel.-szipogott.-Szia kincsem.-intett, majd beszállt a taxiba.
-Szia.-formáltam szívet az ujjammal, majd megvártam, míg kifordulnak az utcából. Amikor ezt megtették bezártam a kaput, és bementem a házba.
Utam a szobámba vezetett, ahol bekapcsoltam a TV-t, és belekezdtem valami film nézésébe.
Ugyan a nevét még mindig nem tudtam, de fél óra nézés után abba kellett hagynom, mert csengettek.
"Leszaladtam" gyorsan a lépcsőn, és kinyitottam a kaput.
Valójában a fehér Ferrarit, már a kapu előtt felismertem, és nem volt meglepetés, amikor Justin szállt ki belőle.
-Szia kis betegem.-ölelt meg mosolyogva.
-Szia.-öleltem vissza nevetve, majd betessékeltem a házba.
-Hallottam Anyukádnak elkellet menni, New York-ba.-húzta le a cipőjét.
-Hát igen, de mindegy el leszek egyedül, eddig sem volt probléma, most se lesz.-mosolyogtam rá, majd felmentünk a szobámba, ahol a film megállítva állt.
-Mit néztél?-mutatott a TV-re, és lehuppant az ágyamra.
-Nem tudom, kapcsolgattam, és megálltam itt.-ültem le mellé. Felkuncogott, majd elindította, így sikerült végig néznem a filmet.

I'm sorry...

Kedves olvasóim, sajnos nem tudom mikor lesz legközelebb rész, mert beteg vagyok..
Kezem lában nem bírom mozgatni...Agyam abszolút nem működik semmilyen téren sem, lázas vagyok, és a fejem nagyon fáj..
Sajnálom nagyon, és remélem megértetek.:(
XOXO Ava

7.Rész.-I Broke My Ankle

Ez a reggel, is ugyan úgy telt, mint mindegyik. Kivéve azt az apró különbséget, hogy a felkelés még nehezebben ment, mint eddig. Az igazság az, hogy este nem ment az elalvás, ezért egy filmet megnéztem. Amiből a végén 5 lett... Ezért aludtam el 4 óra körül.
Mivel tudjuk, hogy alapból nem vagyok ennek a gyorsan/korán kelésnek az embere, és elég későn aludtam be, meg sem hallottam, amikor a lányok bejöttek.
-Ronnie.-ordította a fülembe Ella.
-Ne kiabálj.-húztam magamra a takarót.
-Mikor aludtál te el?-ült le mellém Cassie, ahogy minden reggel szokott. A beszéd elég nehezen ment, ezért felemeltem a kezem, és az ujjaimmal négyet mutattam, ezzel a 4 órára utalva.
-Mit csináltál te addig?-kérdezte kitágult szemekkel. Igaz, hogy nem láttam őt, de ahogy ismerem, biztos így nézett.
-Filmeztem. Nem tudtam aludni..-szedtem le a takarót a fejemről, ugyan is kezdett elfogyni a levegőm. Utálom ezt..
-Na jó. Hopp felállni. Majd az órán alszol, vagy valami, de nem fogunk elkésni.-ráncigált Cassie ki az ágyból.
-Oké nyugi, megyek.-csoszogtam be a fürdőbe.
Ha belegondolok, eléggé unalmas életem van. Minden reggel ugyan úgy kezdődik, és az egész nap ugyan úgy telik..
Úgy döntöttem, hogy most egy kicsit másabb sminket rakok fel, mint szoktam.
Valójában nem nagyon tér el a megszokottól, csak most raktam babarózsaszín rúzst is az ajkamra.
-Kész vagy már?-kiabált be Cassie.
-Megyek.-válaszoltam.-Na mutasd, mit találtatok.-dugtam ki a fejem.
-Ezt.-nyomta a kezembe a mai outfittem.

Bezártam az ajtót, majd gyorsan magamra kaptam a ruhám.
Amint készen voltam, szaladtam is ki a szobámba, onnan pedig le az előszobába felvenni a cipőm.
-Kincsem. Ha ma kapsz egy hívást ne lepődj meg.-jött ki anya a nappaliból.
-Milyen hívást?-néztem rá kérdőn.
-Majd megtudod.-nézett rám mosolyogva. Ha lett volna időm, most biztos faggattam volna, hogy mondja el, de mivel eléggé késésben voltunk, egy puszival elintéztem az ügyet.
Beültünk a kocsiba, és igyekeztünk is az iskolába. Ma nem volt veszekedés, hogy ki üljön előre.

Az iskola előtt már nem volt senki. Becsengettek. Elkéstünk.
-Mit mondunk a tanárnak?-nézett rám Cassie.
-Talán még beérünk előtte. Ha meg nem, akkor pedig azt, hogy értem jöttetek, csak én elaludtam, és nem voltam időre kész.-rántottam meg a vállam, majd szaladni kezdtem a folyosón. Csak hogy ez a szaladás a magassarkúban nem volt jó ötlet.
Éles fájdalom nyílalt a jobb bokámba, ezért összerogytam a folyosón.
-Jézus Ronnie minden oké?-pattant mellém Ellie, majd Cassie is.
-A bokám.-sziszegtem, majd rászorítottam az említett helyre a kezem.
-Szólok a tanárnak.-állt fel Cassie, majd tovább szaladt az osztályterem felé.
Nagyon fájt, ezért úgy döntöttem, hogy ülés helyzetből fekvőbe helyezem magam.
Lefeküdtem a földre, és a kezemet a homlokomra tapasztottam, és próbálta elnyomni a fájdalmat, amit a jobb bokámban éreztem.
-Nagyon fáj?-fogta meg a kezem Ella.
-Uhum.-bólogattam, majd meghallottam, hogy valaki közeledik felénk.


Justin szemszöge

-Jó Reggelt gyerekek.-lépett be az osztályfőnök az ajtón.
-Jó reggelt Mr.Ross.-köszönt az osztály egyhangúan vissza.
-Hiányzók?-nyitotta ki a naplót.
-Ronnie,Cassie és Ellie.-kiabálta be valaki előröl.
Hol lehetnek vajon? Ronnie nem mondta, hogy ma nem jön. Ráadásul az ikrek sincsenek itt. Nem tudom, miért, de kezd rossz előérzetem lenni...
-Tanár úr.-rontott be lihegve a gondolataimban emlegetett személy Cassie.
-Cassie minden rendben?-ment oda a tanár, a lihegő lányhoz.
-Ronni..-mutatott az ajtóra, kétségbeesetten.
-Mi történt?-pattantam fel.
-A bokája...-indult meg felém, majd megfogta a csuklóm, és újra futásba kezdve maga után húzott. Amikor rájött, hogy már magamtól is követem elengedte a csuklóm. Hallottam, hogy a tanár is utánunk fut, és szól gyorsan az osztálynak, hogy várjanak csendben.
Lefutottunk a földszintre, majd az aula végében megláttuk Ronniet, és Elliet. Ronnie a földön feküdt, és a kezét a homlokára tapasztotta. Ellie pedig mellette ült, és valamit magyarázott neki.
-Veronica.-szólalt meg a tanár, mire Rooni csak egy pillanatra pillantott felénk.-Veronica mi történt?-értünk oda hozzájuk. Leültem a földre mellé, és megfogtam a kezét.
-Mi történt?-kérdeztem a lányokat, mert tudtam, hogy Ronnie nem fog válaszolni.

Ronnie szemszöge

-Az úgy volt, hogy elkéstünk, és....-mesélte el a történetet Cassie.
-Justin felbírod Ronniet emelni?-kérdezte Mr.Ross a kezemet szorongató fiútól.
-Persze.-engedett el, és felkapott az ölébe. Egy kicsit felszisszentem, mert ahogy elhagyta a lábam a padlót belenyilallt ismét a bokámba.-Bocsánat.-suttogta.
-Vigyük az orvosiba.-adta az utasítást a tanár. A szememet nem nyitottam ki, mert a fájdalom erős volt, és próbáltam a gondolataim elterelni, de nem nagyon ment.
Éreztem, hogy lépcsőn megyünk, majd hogy fordulunk, majd hirtelen megszólalt a csengő.
Az osztálytermek nyitódnak, én pedig Justin karjai között szenvedek. Ha nem bámultak meg kutya legyek. Éreztem magamon a kíváncsi szempárokat, de én az enyémet még mindig nem nyitottam ki.
-Menj előre.-hallottam meg ismét tanárom hangját, majd pár másodperc múlva egy nem igen puha valamit éreztem magam alatt. Gondolom Justin letett az ágyra. És azt ugye tudjuk, hogy az ilyen orvosi ágyak eléggé kényelmetlenek, és kemények.
-Cassie menj keresd meg Ellie-vel az orvost, addig én elmegyek felhívom Mrs.Delevingne-t. Justin te pedig maradj itt.-adta ki a parancsokat Mr.Ross, majd kiviharzott az orvosi szobából a lányokkal.
-Nagyon fáj?-ült le Justin az ágy mellé egy székre. Hangjában, féltést véltem felfedezni.
-Eléggé.-fordítottam felé  a fejem.
-Kellett neked magassarkúban szaladgálni.-rázta meg rosszallóan a fején.
Válaszolni, nem tudtam, mert a táskám elkezdett zörögni, tehát sms-t kaptam. Justin elővette nekem, és a kezembe nyomta.
-Cara írt..-mondtam mosolyogva.
Felnyitottam a telefonom, majd elolvastam az üzenetet.
Felvont szemöldökkel pásztáztam a képernyőt, amit Justin is észre vett, és rá is kérdezett.
-Minden oké?
-Mindenki valamilyen titkos hívásról beszél, hogy ma fogok kapni egy titkos hívást. Te tudsz valami ilyesmiről?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem.-rántotta meg a vállát.
Pár másodperc csend állt be közénk, majd hirtelen valaki illetve valakik berontottak az ajtón.
-Nincs itt a sulidoki.-lihegett Ellie.
-Neki mindig itt kéne lennie nem?-csodálkozott Justin.
Ellie széttárt karral jelezte, hogy fogalma sincs.
-Gyerekek megtaláltátok az orvost?-tért vissza Mr.Ross.
-Nem, állítólag nincs itt.-fordult a tanár felé Cassie.
-Rendben, akkor mentőt hívunk.-vette elő a telefonját, majd tárcsázta az 5686-os számát, és kiment a teremből.
-Fáj még Ronnie?-indult meg felém Ellie.
-Igen.-bólintottam, majd vártunk, míg a tanár vissza jön.
10 perc múlva tért csak vissza, két mentőssel az oldalán.
Igazából nem értem, hogy miért kell ehhez mentőst hívni, de hát ők tudják.
Megkérdezték, hogy a lábamra tudok-e állni, de mivel nem tudtam, ezért megpróbálkoztam vele, de nem sikerült. Mint megtudtam Adam a mentős felajánlotta, hogy elvisz a kocsiig, mert a tolóágyat (vagy mit) kint hagyták. Justin erre csak egy nemmel válaszolt helyettem, majd felkapott a saját ölébe. Igaz a mentősök arca elég furcsán nézett ki, amikor meglátták, hogy egy világsztár hoz ki engem az ölébe. Az egyik még autógrammot is kért, a lányának...
Éppen, amikor betettek a mentő hátuljába megérkezett anya.
-Jézusom kicsim minden rendben van?-szaladt hozzám ijedten.
-Nyugodjon meg Mrs.Delevingne, a lányának nagy valószínűséggel eltört a bokája. Ha szeretne bejöhet vele a kórházba.-magyarázta az egyik mentős.
-Persze, hogy bemegyek vele.-ült be hátra mellém.
-Rendben, akkor indulunk.-zárta be az ajtókat, majd beüllt előre, és elindult.
Hallottam, hogy elől miről beszélgetnek, és egy kicsit kínos volt, amikor azokat mondták, hogy "Biztos Justin Bieber barátnője, csak titkolják" vagy "Az Anyja is híres, hát ő a Vogue magazin főigazgatója, csak most állítólag szüneten van" "Jaja, a testvére pedig az a szőke modell Cara asszem"..Anyára néztem, aki csak felkuncogott, a hallottak láttán, majd megrázta a fejét.
Megérkeztünk a kórházhoz, majd betoltak a kocsiból, egy terembe. És már kezdetét is vette a sok unalmas vizsgálat. Röggenezés, meg stb...

6.Rész.- "Play" With Pattie.

-Helllllóó.-rontottam be a bejárati ajtón, és utam egyenesen a konyhában sürgő édesanyámhoz vezetett.

-Szia kincsem.-nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd visszatért a főzésre.

-Milyen volt a suli?

-Képzeld jövőhét hétfőn osztálykirándulásra megyünk.-lelkesedtem.

-Na az nagyon jó, és hova mentek?-kérdezte anya.

-San Diego.-töltöttem magamnak egy pohár baracklevet.

-Juj, az nagyon szép hely.-csillant fel a szeme.

-Tudom.-vigyorogtam.-Van itt valaki?-utaltam az ismeretlen, mégis ismerős női cipőre az ajtó mellett.

-Csak Pattie jött át, de pont amikor megjöttél ment el WC-re.-gyúrta meg a tésztát anya.

-Pattiet szeretem nagyon.-jegyeztem meg csak úgy, majd hirtelen két hideg kezet éreztem meg a nyakamon, és ettől úgy megijedtem, hogy a narancslevemet magamra borítottam. A nevető anyukámra vetettem egy gyilkos pillantás, majd az előttem nevetőgörcsöt kapott Pattie-re is.

-Sajnálom édesem nem így terveztem.- nevetett még mindig. Tiszta baracklé lett a felsőm. 

-Semmi baj Pattie.-mosolyogtam rá bosszúsan.- gyere had öleljelek meg.-indultam meg felé tárt karokkal, mire a nevetést azonnal abba hagyta, és maga elé tette a kezét.

-Neee.-nézett rám ijedtem.

-Hát mi az? Már nem is szeretsz?- biggyesztettem le az ajkam. 

-De kincsem nagyon szeretlek, de..-húzta el száját, majd hátrálni kezdett, mert én elindultam felé.

-Na, gyere csak egy ölelés.-buzdítottam.

-Inkább először vegyél át egy pulcsit Ronnie, utána felőlem együtt is aludhatunk drágám.-mondta félve. Ezen a mondatán, csak felnevettem, majd elkezdtem futni felé, és amikor elértem, jó szorosan megöleltem.

-Szeretlek.-nyomtam egy  puszit az arcára, majd elindultam a lépcső felé.

-Én is téged.-szólt utánam nevetve.

Gyorsan felszaladtam, és kerestem valami otthoni ruhát, amit felvettem, majd beáztattam a barack leves pólómat.

 Észrevettem, hogy a hajam is olyan lett, ezért gyorsan megmostam. 

Éppen a szárítót dugtam be a konnektorba, amikor kopogtak az ajtón.

-Gyere.-kiáltottam ki.

-Szia.-dugta be Justina fejét.

-Mizu?-indítottam el a hajszárítót.

-Semmi egyedül voltam otthon, mint kiderült anya itt van, és így idejöttem én is.-ült le az egyik székre mögöttem.-Hallottam anyával "párbajoztál"-nevetett fel.

-Igen, úgy megijesztett, hogy leöntöttem magam baracklével,és hálám jeléül adtam neki egy jó nagy ölelést.- vigyorogtam gonoszan a tükörbe.

Justin nem mondott semmit, csak nevetett, majd megvárt, míg gyorsan kifésülöm a hajam, és lementünk Anyáékhoz.
-Tiszta vagy?-nézett rám Pattie vigyorogva.
-Igen.-forgattam meg a szemem nevetve.-Jó kis felsőd van.-utaltam arra, hogy tudom ,ez anya pulcsija, csak biztos oda adta neki, mert mikor megöleltem ő is eléggé barackleves lett.
-Köszönöm szépen.-fordult meg a tengelye körül.
-Tényleg én vagyok itt az egyetlen férfi?-nézett végig rajtunk fájdalmas képet vágva Justin.
-Sanszos.-vigyorogtam rá.
-Na jó, én elmegyek TV-t nézni.-hátrált ki a konyhából egyenesen a nappaliba.
-Megyek én is nézek valamit.-indultam meg Justin után.
-Spongebooob.-ugrottam át a kanapé támláját, és végig terültem a kanapén.
-Ne már.-nézett rám Justin.-én is leszeretnék ülni.
Válaszként, megpaskoltam a földet, ezzel arra utalva, hogy feküdjön oda.
-Na, az felejtős.-rázta szaporán a fejét.
-Akkor állni fogsz.-rántottam vállat, majd belekezdtem a TV nézésébe.
-Én ugyan nem.-indult meg felém, majd felkapott az ölébe.
-Justin tegyél le.-sikítottam.
-Nem.
-Jó,jó akkor majd megosztozunk a helyen, csak tegyél le. Tudod, hogy nem szeretem ezt.-hajtottam nyavalyogva hátra a fejem.
Letett, mire én visszafeküdtem ugyan úgy a helyemre, viszont ezúttal most felhúztam a lábam, hogy le tudjon ülni ő is.
Helyet foglalt, majd a felemelt lábamat az ölébe fektette, hogy ki tudtam nyújtani.
-Így már jó?-kérdeztem tőle durcásan.
-Tökéletes.-vigyorgott rám, majd a TV felé fordította a fejét, és azt nézte.

-Én már nem bírok többet nézni.-szólaltam meg a 2. epizód után.
-Én sem.-döntötte hátra a fejét, a még mindig lábamnál fekvő Justin.
-Úgy érzem, mintha ki lenne szívva az agyam.-álltam fel a kanapéról.
-Lehet ki is van szívva.-indult el a konyhába Justin.-Bár azt nem tudom, hogy-hogy lehet azt eltávolítani, ami alapból nincs.-fordult vissza vigyorogva.
-Aha.Mondja ezt az, aki tegnap a dolgozat közben puskázott.-mondtam direkt hangosan, hogy Pattie meghallja.
-Cssss.-fogta be a számat Justin.
-Mit csináltál?-nézett Pattie felvont szemöldökkel a számat befogó fiúra.
-Semmit. Hülyeséget beszél, túl sok Spongebob-ot nézett.-legyintett egyet, majd elengedett, mert csengettek.
-Sziaa,-nyitottam ki az ajtót, és két legjobb barátnőmmel találtam szembe magam.
-Sziasztok.-öleltem meg őket.
-Szia Justin.-intettek a mögöttem álló fiúnak.
-Hali.-futott be a konyhába.
-Hát ez meg hova futott?-lépett beljebb Cassie.
-Konyha.-vontam meg a vállam.
-Csak ő van itt?-vették le a cipőjüket.
-Nem Pattie is itt van.
-Pattie,-kérdezte Cassie csillogó szemekkel, amire csak bólintottam.
-Jesszus, még sosem találkoztam vele.-ugrott egyet.
-Figyelj nagy nehezen belenyugodtál abba, hogy Justin a környezetünkben van, és tudsz normálisan viselkedni, akkor ez is menni fog. Bemutatkozol, és úgy kezeled mint egy normális embert.-magyaráztam suttogva, Cassienek.
-Rendben.-állt meg egy pillanatra, vett egy mély levegőt, majd kifújta.-Mehetünk.-indult be a konyhába.

-Sziasztok lányok.-köszöntötte anya egy öleléssel az ikreknek.

-Szia Dora.-viszonozták Anya ölelését, majd Pattie felé fordultak.

-Pattie Mallett vagyok Justin anyukája.-nyújtotta mosolyogva a kezét.

-Cassie Grande.-ráztak kezet.

-Ella Grande.-mutatkozott be ő is.

-Justin azt ne edd meg.-csapott anya Jus kezére.-Az a piskótához van.-vette el előle a meggyet.

-Bocsi..-dünnyögte szomorúan.

-És hogy vagytok lányok? Mi járatban erre felé?-fordult meg egy pillanatra Anya.

-Csak Ronnie-val szerettünk volna beszélni.-válaszolt Ellie.

-Akkor gyertek menjünk fel a szobába.-fogtam meg két barátnőm kezét, majd így húztam magam után őket. Amikor már éreztem, hogy maguktól is jönnek utánam elengedtem a kezüket.

-Na mizu?-huppantam le az ágyamra.

-Holnap megyünk vásárolni.-kezdett bele lelkesen Cassie.- Nem szeretnél velünk jönni?-

-De megyek nagyon szívesen.-mosolyogtam rájuk.

-Szupi, akkor holnap suli után majd eljövünk érted.-pattant fel Ellie az ágyról.

-De nekünk most mennünk kell.-mondta szomorúan Cassie.
-De hiszen még csaj most jöttetek.-néztem rájuk értetlenül.
-Csak megkérdezni ugrottunk be, mennünk kell tovább a nagyihoz.-indultak meg az ajtó felé.
Ki kísértem őket, majd a konyhában tartózkodó emberekhez siettem.
-Akkor mi megyünk.-törölte meg Pattie a kezét.
Ránéztem az órára, ami 19:15-öt mutatott.
-Szia kincsem, majd találkozunk.-ölelt meg Pattie.
-Szia.-viszonoztam az ölelés.
-Justin hol van?-nézett körbe felhúzott szemöldökkel.
Én csak egy váll rántással jeleztem, hogy fogalmam sincs.
-Itt vagyok.-szaladt le az említett személy a lépcsőn.
-Hol voltál?-nézett rá Pattie mérgesen.
-A teraszon.-rántotta meg a vállát, majd felhúzta a cipőjét.-Mehetünk.-állt meg anyukája előtt, mint a kicsik szoktak.
-Sziasztok.-intett Pattie, majd kinyitotta a bejárati ajtót.
-Várj kinyitom a kaput.-szaladt utána anyu.
-Szia Csipkerózsika. Holnap találkozunk.-ölelt meg Justin.
-Tényleg a teraszon voltál?-toltam el magamtól, majd felnéztem rá felvont szemöldökkel.
-Aha. Nem baj, hogy kölcsön vettem a gitárod?-nézett rám félve. Tudja, hogy nem szeretem, ha valaki  hozzájuk nyúl, de ezúttal nem haragudtam. Mosolyogva megráztam a fejem, és újra megöleltem őt.
-Akkor jó.-engedtük el egymást.
-Szia.-mentem el aj ajtóig, majd intettem még egyet Pattienek is, aki már az anyós ülésen várt fiára.
Bevártam, míg Anya bezárja a kaput, majd becsuktam az ajtót, és elmentem fürdeni.