Tegnap nagyon elememben voltam, ugyan is 4 részt írtam.
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, és majd ugyan úgy a többi is! :)
Várom a komijaitokat :)
XOXO Ava.
Reggel telefonom idegesítő csörgésére keltem. Nem bírtam felkelni, mint mindig.
Valójában nem is tudom, hogy ma miért esett ilyen nehezemre kikelni az ágyból, hiszen tegnap elég hamar elaludtam. Kimerített a vásárlás. Amikor bezárt az a bolt, ahova Anya eltervezte, hogy vásárolni megyünk, át kellett mennünk, még egy másikba, is, mert nem volt még Kosztümünk.
Így értünk 20:00-ra haza. Egy órát elbóbiskoltam a fürdőbe, majd kilenckor, már az ágyban nyomtam a szunyát.
-Jó Reggelt babám.-rontott be vigyorogva Cassie és Ella az ajtón.
-Komolyan mondom, már meg sem lepődök azon, hogy még mindig az ágyban vagy.-huppant le mellém kedves barátnőm Cassie.
-Én is szeretlek. Na jó, akkor én megyek készülődni. Ott vannak a szekrénybe a tegnap vett dolgaim. Keressetek nekem ki valamit.-mutattam az említett tárgyra, majd majd betotyogtam a fürdőbe.
Gyorsan megmostam a fogam, majd az arcom is. Bekentem testápolóval, és fellöktem magamra a mindennapi sulis sminkem. Hajammal nem tudtam mit kezdeni, mert valójában azt sem tudom, hogy a lányok melyik ruhát választanak nekem ki. Végül egy 2 perces gondolat menet után a voksom egy felcsurizott hajra esett.
-Na meg van?-léptem ki a fürdőszobából.
-Igen, ez ez olyan tökéletes ruha.-áradozott Ella.-Nekem is vennem kell egyet. Hol vetted?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Ha jól emlékszem H&M, de annyi boltban voltunk tegnap, hogy már nem is emlékszem pontosan.-húztam el a számat. Elvettem tőlük a ruhám, és visszaszaladtam vele a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam, majd kisiettem vissza a lányokhoz.
-Remélem cipőt is vettél hozzá.-nézett rám Cassie.
-Még szép.-kacsintottam rá, majd lefutottam a lépcsőn. Elővettem a cipős dobozban lapuló szépségeket, majd két kedvenc ikrem elé raktam őket.
-Ez elképesztően szép.-nézett nyitott szájjal Ella.
-Wáó.-Cassie csak ennyit tudott kinyögni, amin én csak felnevettem.
-Na jó gyerekek, ráértek majd az úton csodálni a cipőt, most nyomás, mert elkéstek.-nézett ki anya a konyhából.
-Igen is Dora.-szólalt meg egyszerre Cassie és Ella.
Gyorsan felhúztam a cipőm, így már én is akkora voltam, mint két barátnőm. (Rajtuk is magassarkú volt) Nyomtam Anya fejére egy puszit, fogtam a kocsi kulcsom, és már indultunk is a suliba.
-ÚÚ, a te kocsiddal megyünk?-nézett rám Cassie.
-Igen, most nincs kedvem sétálni.-nevettem fel, majd megnyomtam a garázsnyitót.
Tudni illik rólam, hogy nem egy szegény családban nőttem fel. Édesanyám a Vogue magazin főigazgatója, testvérem pedig Cara Delevingne. Igen a modell.
Ezért is rendelkezem egy igen szép citromsárga Ferrarival 458-al.
Gondolom sokan azt hiszik, hogy csak "menőzésből" van egy ilyen kocsim, de nem én valójában oda vagyok a kocsikért.
De nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen "menő" kocsikkal jár az iskolába. Ott van például Amanda. Ő sem éppen egy lepukkant családból származik. Minden nap egy Porsche 918-al jár be az iskolába.
Mint mondtam minden reggel, tehát ma is egy piros Porsche 918 mögött parkoltam le.
Justin szemszöge:
A fiúkkal beszélgettem a lépcsőn, amikor észrevettem, hogy egy eléggé jó kocsi parkol le tőlünk pár méterre. egy Porsche 918-as volt. Belőle pedig egy lány szállt ki, aki felénk igyekezett.
-Sziasztok.-állt meg mosolyogva mellettem.
-Hali.-köszöntünk neki a fiúkkal.
-Beszeretnék mutatkozni.-fordult felém.- Amanda Gomez.-nyújtotta a kezét eléggé sunyin vigyorogva.
-Justin Bieber.-ráztam meg.
-Na jóó. Nem az őskorban vagyunk, hogy egymás kezét rázogassuk.-röhögött fel Ryan.
Én csak nevetve megforgattam a szemem, majd tovább tanulmányoztam a telefonom képernyőjét, amin a twitter oldala volt megnyitva.
-És Justin milyen a suli?- kérdezte Brian.
Éppen válaszoltam volna, amikor a Porsche mögé egy Ferrari parkolt le. Leesett állakkal néztem a kocsit. Gyönyörű volt.
-Megjött Ronnie.-szólalt meg izgatottan Austin.
-Delevingne?-néztem rá felvont szemöldökkel, mire ő csak bólintott.
Majd az említett személy egy óriási mosollyal (biztos éppen valamin nevetett) az arcán kiszállt a kocsiból, utána pedig két barátnője is.
-Mióta van neki ilyen kocsija?-fordultam vissza a fiúk felé.
-Tavaly kapta szülinapjára az édesanyától. Nem éppen egy szegény családban nőtt fel.-nevetett Austin.
-Ronnie.-kiáltotta el magát integetve (ezzel arra utalva, hogy jöjjenek is) Austin.
A lányok megindultak felénk, és csak akkor álltak meg, amikor már ide értek.
Észre sem vettem, de Amanda, már egy ideje elmehetett, mert sehol sem láttam.
Ronnie szemszöge:
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva körbe.Justin is a fiúkkal volt. Elég hamar összebarátkoztak.
-Háát szia húgikám.-ölelt meg szorosan Austin. Ezen csak elnevettem magam, mert valójában nem vagyok a húga, csak már elég régóta ismerjük egymást. Szeretem Austint nagyon, de persze csak mint barátot. Nem tudnám őt többnek elképzelni egy barátnál.
-Szia.-öleltem vissza.
-Sziasztok lányok. ölelte meg a két ikret is, amin csak mosolyogtam. Cassieékkel is nagyon jó kapcsolatot ápol, aminek nagyon örülök.
-Na mizu?-tette fel a kérdést Brian.- Hogy-Hogy a kocsiddal jöttél? Azt hittem, hogy nem szeretsz suliba kocsival járni.-nevetett fel a mondat végén.
-Hát az igazság az..-kezdtem volna bele valami kerítő beszédbe, mert azért nem annyira akartam elmondani, hogy lusta vagyok..
-Az igazság az, hogy lusta.-mondta ki a gondolatom kedves édes drága barátnőm Ellie.
-Köszi.-nevettem én is fel.
Még beszélgettünk egy kicsit, bevártuk a többieket is, majd amikor mindenki megérkezett, mentünk is fel az osztályba.
-Ronnie új számod van?-fordult felém menet közben Cat.
-Nem nincs miért?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert hívtalak valamelyik nap, és nem vetted fel, meg WatsApp-on is írtam, de ott sem válaszoltál.-húzta el a száját.
-Akkor első lehetőség: vagy elírtad a számom. Második pedig: vagy nem láttam/hallottam, hogy hívtál, és WatsApp-on már eléggé régen voltam fent.-válaszoltam neki nevetve.-szóval szerintem a második lehetőség az.
-Szerintem is.-nevetett ő is velem, majd leültünk a helyünkre, mert becsengettek
-Jó Reggelt gyerekek.-jött be a történelem tanár.
-Jó Reggelt Mr.Hopson.-jött az egyhangú válasz az osztálytól.
-Mai feladat, a csoportmunka lesz.-írta fel a táblára.- Maximum négy ember lehet egy csapatban, és előre mondom, hogy nem ti döntitek el, hogy ki kivel fog dolgozni, mert abból mindig vita van.-nézett végig rajtunk.
-Igen Abbie?-szólította fel a a jelentkező lányt.
-Mikor tudjuk meg, hogy ki kivel lesz együtt?
-Ha hagynátok, hogy végigmondjam, akkor már rég tudtátok volna.-fújta ki a levegőt.-Szóval, az első csoportban benne lesz: Ryan Butler, Justin Bieber, Cat Valentine,Ellia Grande .-olvasta fel a papírról.
Ugyan így elmondta a többi csoportot is, én a 3.-ban vagyok Cassie-vel, Brian-nal, Jade-del és Robbie-val.
Össze ültünk ,és megbeszéltük, hogy kinél, mikor, csináljuk, és hogy mi lesz a témánk.
Nagyban benne voltunk a beszélgetésben, amikor hátulról Ryan-és csapata felől eléggé hangos nevetés hallatszódott.
-Na jó, úgy látom, ez így nem lesz jó...-vágta le a tanár az asztalra a kis noteszét.- Justin helyet cserélsz Cassie-vel.- felkaptam a fejem, és félve Cassie-re. Nyugtató nézéseket küldött felém, majd elindult a terem végébe az új csoportjához. Bieber fájdalmas pofával felállt, majd amikor meglátta, hogy kivel kerül egy csapatba egy vigyor került a képére. Most nem tudom, hogy nekem, vagy Brian-nak örült ennyire, de mivel engem nézett, ezért gondolom nekem. Én csak felvont szemöldökkel néztem rá, mire ő megrázta a fejét, és a vigyora átváltott egy elviselhetőbb mosolyra.
-Szevasz tesó.-köszönt Brian az éppen mellé lehuppanó Justinnak.
Lepacsiztak, majd mind a hárman rám néztek.
-Mi van?-kérdeztem felvont szemöldökökkel.
-Akkor? Marad a régi menetrend, vagy csináljunk újat?-kérdezte Brian tőlem.
-Ne tőlem kérdezd, nekem jó.-vontam meg a vállam, majd az új tagunkra néztem, hogy neki jó-e.
-Hát ha elmondanátok, hogy hogy lesz, akkor én is megtudnám mondani, hogy jó-e vagy sem.-nevetett fel.
-Ma délután 4-kor Ronniéknál.-"magyarázta" el gyorsan Jade.
-Persze, hogy jó.-bólintott mosolyogva.
-Akkor jó, hé amúgy én még nem is voltam nálatok.-nézett rám rémültem Brian. Olyan pofát vágott, hogy a nevetés is rám tört.
-Akkor majd most fogsz.-nevettem még mindig.
Mosolyogva bólintott, majd belekezdett a dolgai pakolásába. Először nem értettem, hogy miért pakol, de amint ránéztem az órára rájöttem, hogy még 5 perc van az órából. Én is összepakoltam a dolgaim, majd éppen amikor becipzároztam a táskám csengettek.
Megvártam Cassie-t és Ella-t, majd együtt indultunk le a büfébe kaját venni.
Végre vége az iskolának, és most kocsikázhatok egyedül haza, mivel a lányokért jött Rose, az anyukájuk, miszerint fontos programjuk van.
Éppen sétáltam le a lépcsőn, a kocsim felé, amit megjegyzem sosem kell sokáig keresgetni, mivel eléggé természet ellenes színe van.
-Szia.-lépett valaki mellém hangjáról nem ismertem fel az illetőt, ezért fel kellett nézem, és kivel találtam magam szembe? Justin Bieberrel.
-Szia.-köszöntem neki unottan.
-Még mindig nem vagy oda értem ugye?-kérdezte kínosan.
-Nem annyira, de ez most miért olyan fontos? Miért keresed folyton a társaságom, mikor tudod, hogy nem bírlak?-tettem fel neki a kérdést.
-Nem tudom, igazából, nem tudom..-túrt bele a hajába. Megálltam a kocsim mellet, ő pedig beállt elém, ő gondolkozott, én pedig vártam a választ.
-Különleges vagy érted? Fogalmam sincs, hogy miért, de én egyszerűen úgy érzem, hogy muszáj téged megismerjelek. Sosem éreztem még ilyet egy ember iránt helyesbítek egy utálóm iránt sem.-közbe akartam szólni, hogy nem utálom szimplán csak nem kedvelem, de nem engedte, hogy szóhoz jussak.- Meg szeretnélek ismerni. És ha te is megismersz engem, akkor talán már nem fogsz engem utálni, és lehetünk barátok is. De kérlek ne kérdezd meg, hogy miért szeretném ezt. Mert fogalmam sincs. Majd talán egyszer később tudni fogom, de most még halvány lila gőzöm sincs.-hajtotta le a fejét.
Megnyaltam a szám, nem tudtam, hogy erre mit mondjak..
-Figyelj Justin...-hangomra felkapta a fejét, és a tekintetét az enyémre fúrta.-nem azt mondtam, hogy utállak, csak nem kedvellek...De..legyen ismerjük meg egymást.-erre a mondatra felcsillant a szeme, és egy boldog mosoly terült ki az arcára.-bevallom eléggé érdekel, hogy miért akarsz pont engem ennyire megismerni.-nevettem fel kínosan.
-Fogalmam sincs miért..-suttogta, és még mindig a szemembe nézett. Nem jó, ne nézzen a szemembe, nekem ez nem tetszik. Elgyengít..
-Mindegy.-kaptam el a tekintetem, majd felnyitottam az ajtót.- 4-kor nálam.- intettem neki, majd beültem a kocsimba.
-Szia.-intett ő is.
-Szia.-mondtam mosolyogva, majd elindultam haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése